Megosztom veletek egy régi, dilis ötletemet, tekintsétek írói munkásságom részének. Egy részét már Asimov is megpedzette A halhatatlanság halála című fantasztikus könyvében.
Sokunkat érdeklik a rejtélyes jelenségek, és talán jó néhányan emlékeztek Däniken meg a hasonló szerzők könyveire-filmjeire, amelyek arról szóltak, hogy a közelebbi vagy távolabbi múltban minden bizonnyal idegen lények jártak a Földön, mert semmiféle más magyarázatot nem tudunk adni arra, hogy miként jöttek létre a... itt aztán számtalan variáció következik, a piramisoktól a különféle tárgyakon és ábrázolásokon át akár Ezékiel könyvéig. Népszerűek az ilyen eszmefuttatások, részben azért, mert sok dolog valóban nehezen magyarázható meg - pláne több ezer év múltán -, részben pedig azért, mert a racionális magyarázatok távolról sem olyan izgalmasak...
Nos, az alábbiakban vázolt, viszonylag egyszerű mechanizmussal jószerivel minden ilyen jelenségre magyarázatot adhatunk. Az ismertetendő magyarázó mechanizmus nagy előnye, hogy megfelel a tudományos elméletalkotás egyik alapvető követelményének, hogy tudniillik ne feltételezzünk szükségtelenül újabb tényezőket, ha a jelenség nélkülük is maradéktalanul megmagyarázható.
Az egyszerűség kedvéért hívjuk a magyarázatra szoruló rejtélyes tárgyakat piramisoknak (de persze lehetnének gigászi kőgolyók, színtiszta ritkafém-tárgyak, szintetikus antibiotikum-maradványok, bármi, amit tudomásunk szerint az emberiség még 20. századi csúcstechnikával is nehezen tud előállítani).
Tehát: tegyük föl, hogy valamikor a 2100-as években az emberiség föltalálja az időutazást. Lehetségessé válik, hogy a kíváncsi emberek végre közvetlen ismereteket szerezzenek a saját múltjukról. Természetesen az ilyen időutazásokat igen nagy óvatossággal kell végrehajtani, nehogy a kelleténél jobban megbolygassák a múltat, hiszen a múlt megváltoztatása a jelenünket is megváltoztatná. A megfelelő elővigyázatossági intézkedések megtétele után tehát megindul a közvetlen múltkutatás. Csatákat néznek végig a történészek, nagy emberekkel beszélgetnek el álruhában az életrajzírók, és bizony, jönnek a kínos meglepetések, ahogy fölfrissülnek az emberiség ismeretei. Míg végre valakinek eszébe jut, hogy utána kellene nézni azoknak a nyomorult piramisoknak is, mert még mindig nem tudjuk, hogyan épültek.
Visszamennek tehát az időutazók, mondjuk, 2200-ból i.e. 2550 tájára, Egyiptomba. Óvatosan szétnéznek a sivatagban, hát látják, hogy épülnek ám a piramisok rendesen. Közelebb lopóznak, észreveszik, hogy hatalmas gépek építik őket, de olyan szuperszerkezetek, amilyeneket még 2200-ban is legfeljebb csak elképzelni tudnak. És a gépek kezelői... szemlátomást nem óegyiptomiak! De nem is istenek. Modern ember külsejük van. Az időutazók halált megvető bátorsággal odalépnek hozzájuk, megkérdezik, kik ők, és miért építik a piramisokat.
- Hát nem tudjátok? Ja persze, nem baj, most már tudni fogjátok. Időutazók vagyunk 2300-ból, nálatok száz évvel későbbről.
- Tényleg? De miért építitek ezeket a piramisokat? És honnan vannak piramisépítő gépeitek?
- A piramisépítő gépeket mi fejlesztettük ki 100 év alatt. Azután kezdődött a fejlesztés, hogy ti visszamentetek a saját korotokba, 2200-ba, és beszámoltatok arról, hogy mi építjük a piramisokat. Muszáj volt. Tudjátok, a jelenünk védelmében. A jelenünk alapja a múlt. A múltnak nem szabad megváltoznia, mert akkor ki tudja, mi történik a jelennel. A piramisokat föl kell építeni. Tőletek, korai időutazóktól megtudtuk a cáfolhatatlan tényt, hogy a piramisokat mi építettük föl. Sürgősen neki kellett látnunk tehát a piramisépítő gépek tervezésének - azért, hogy 2300-ból már vissza tudjunk jönni fölépíteni ezeket a förtelmes kőhalmokat. Hogy miért? Hogy meglegyen a múltunk. Azért kell fölépítenünk a piramisokat, hogy itt legyenek! Ha nem építenénk fel őket - tudjátok, szabad akarat meg minden -, akkor esetleg az egész emberiség jelene fölismerhetetlenül megváltozna.
A piramisokat - vagy akármiket - tehát azért kellett elkészíteniük (külön erre a célra kifejlesztett csúcstechnikával) a későbbi, fejlettebb korok embereinek, hogy így óvják a múltjukat, amelynek a piramisok - vagy akármik - szerves részei, és mert az időutazás segítségével egyértelműen kiderült, hogy ők építik/építették/fogják fölépíteni. Más nem végzi el helyettük.
Igen ám, de mint említettük, az idővel babrálni veszélyes dolog. Elég egy kis tévedés, a kelleténél erősebb belepiszkálás a múltba, és a jelen megváltozik. Nos, a 2300-ból visszament időutazók, a piramisépítők kissé óvatlanok voltak. Néhány követ rosszul helyeztek el, a tájolás is egy-két fokot hibázott. Megváltozott a jelen. Nem nagyon, a végeredmény nem sokban különbözött az előző világtól, csak néhány apróságban. Az egyik ilyen apróság az volt, hogy az emberiség ebben a megváltozott világban már nem találja föl az időutazást. A PIRAMISOK PERSZE ÁLLNAK.
Tehát, mint látjátok, semmilyen új tényező feltételezése nem szükséges a magyarázathoz. Mai világunkban már az időutazást sem kell feltalálni ahhoz, hogy teljes magyarázatunk legyen a piramisok - vagy akármik - létezésére. Az elveszett időutazásos világban pedig, mint tudjuk, a legelőször fogalmának nem volt igazán értelme, ezért nem lehet azt a kérdést föltenni, hogy De legelőször ki építette...?
Kellemes sikoltozást kívánok mindenkinek.
Békés András